Az élet az élet. No, és persze vagyok, aki vagyok.

Az emberek döntő többségének -földi játszmája során - legalább egyszer szembe kell néznie egy erős krízissel. Azt mondom, legalább egy erős krízissel. Itt most nem arról beszélek, hogy valaki nem úgy beszél velünk, ahogyan azt elvárnánk, arról sincs szó, hogy egy nyári záporban bőrig áznánk, vagy mondjuk elhagyjuk a pénztárcánkat. Az ilyen, és ehhez hasonló történetek nagyjából mindennaposak az életben. Amikor komoly problémákról beszélek, arra gondolok, hogy mondjuk elválunk a párunktól, kirúgnak a munkahelyünkről, hitelképtelenné válunk, vagy elköszön az élők sorából egy-egy szerettünk, ismerősünk, barátunk, esetleg nekünk-magunknak kell szembesülnünk egy orvos - testünkre kimondott - halálos ítéletével. Az ilyen események bizony padlóra tudnak küldeni bennünket, hosszabb-rövidebb időre. Az, hogy a kríziseket milyen módon, mennyire "gyorsan" vagy milyen hatékonyan - úgyértem végérvényesen - tudjuk átélni, az bizony már kizárólag rajtunk múlik.

Itt említem meg, hogy egy orvos által kimondott szó valóban ítélet lehet a beteg számára, ugyanis a szó egy valódi, halálos fegyver. A beteg persze védtelen. Jó ezt szem előtt tartani, és az sem árt, ha jobban belegondolunk ennek az állításnak a valódiságába. Egy diagnózis (ráadásul még akkor is, ha TÉVES !) napra pontosan beigazolja a valódiságát annak az embernek az életében, aki ezt elhiszi és kőbe vésettnek tekinti. Ez nem egy általam feltalált igazság, de számos kísérlet és történet is bizonyítja, gondoljunk csak a placebó hatásra!

Kríziseket tehát átélünk. Krízisek mindig lesznek, a tökéletes boldogságban - az olyanban, ahol soha semmi ún. negatív történés nincsen - akkor hihetünk, ha dualitásunkat, polaritásunkat megszüntetjük. Idáig ez persze nem sok embernek sikerült - persze mi a nem sok - minden esetre elérhető, rengeteg tudatossággal, önmagunk megfigyelésével és emlékeztetésével és rengeteg, rengeteg és még annál is több szeretettel. Kár, hogy ez a szó már nem bír valódi jelentőséggel az emberiség nagy részének szájából, noha valódi természetünk pontosan a szeretet. Mégpedig feltétel nélkül. 

Ha a szeretet állapotában "találnak ránk" kríziseink, megsokszorozódik a problémák megoldásának képessége, méghozzá úgy, hogy azért gyakorlatilag nem sokat kell tennünk. Ha a szeretet állapotában a felmerülő nehézségeket inkább megoldandó lehetőségeknek, vagy tanulásnak, tapasztalásnak érzékeljük, a megoldás is megmutatja magát, ráadásul a legjobb és legegyszerűbb módon. A "helyzetek" megmaradhatnak, továbbra is felmerülhetnek, ám a saját hozzáállásunk már nem engedi azt, hogy negatívan, rossz érzéssel esetleg gyűlölettel, vagy haraggal tekintenénk rájuk. Rém egyszerű, mégis nagyon sokan azt gondolják, ennél nincsen nehezebb. A Theta Healing olvasatában pedig ellenállás, erőfeszítés, kétségbeesés nélkül tudjuk olyan irányba terelni életünket, ami számunkra a legmegfelelőbb, a mindig is vágyott állapot.

Nem is tudom, hányszor megköszöntem már - bárkinek is - hogy a kezembe adták a változás lehetőségét. Egy olyan lehetőséget, mely a Földön élő összes ember számára lehetséges.

- megjegyzem: Ezt csak nekünk kell megtanulni, pontosabban újra tanulni...hiszen tudjuk....csak már elfelejtettük. Az állatok nem felejtették el. Nincs szükségük játszmákra.